A tanulmány első része áttekinti a magyarországi zsidó síremlékek dokumentálásának történetét a 19. század közepétől napjainkig, számba veszi a tudományos szempontból legmeghatározóbb munkákat. Két végpontként bemutatja, hogy a 19. század második felében az évezredes magyar-zsidó együttélés igazolásának vágya motiválta a középkori sírkövek felkutatását, az 1990-es évektől kezdve pedig a Holokauszt során elpusztított zsidó közösségek utolsó fennmaradt emlékeként kapnak fokozottabb figyelmet. A tanulmány második fele örökségvédelmi kérdésekre fókuszál: számba veszi a zsidó temetők műemléki védettségét és ennek hiányait, és bemutatja az ezredforduló óta zajló nagyobb temetőfelújítási programokat. Példákat hoz továbbá a temetőket feltáró virtuális adatbázisokra, valamint a temetőkre épülő helytörténeti programokra.