Józsefváros társadalmának egyik alapvető vonása a sokszínűség, aminek megragadására kifejezetten alkalmasnak tűnik a hiper-diverzitás fogalma. Az interjúk alapján az derült ki, hogy Józsefvárosban a sokféleség érzékelését illetően ugyan megjelenik az etnikai és nemzetiségi hovatartozás, de nem kizárólagos: az interjúalanyok gyakran említették a szegényeket, az ország más részeiről érkező új beköltözőket, vagy a problémásnak tartott csoportokat. Előítélet elsősorban a romákkal szemben jelent meg. A külföldről érkező bevándorlókkal kapcsolatosan nem tapasztatunk erős előítéletességet, ellenségességet – bár egyes csoporthoz kapcsolódóan több problémát is említettek az interjúkban. De ilyenkor a hangsúlyt a deviáns viselkedésre helyezték és nem az etnikai hátterére. A sokszínűség szempontjából az egyik legfontosabb folyamat a dzsentrifikáció: az új beköltözők más anyagi és társadalmi helyzettel, életstílussal rendelkeznek, és eltérő korosztályhoz is tartoznak. Rövid távon ez a sokszínűség fokozódását jelenti, hosszabb távon azonban egyes csoportok kiszorulását eredményezheti. Feltűnő, hogy az interjúkban általában nem tettek élet különbséget a Magyarországról, valamint a külföldről érkező beköltözők között. Az aktivitási tereket illetően az a jellemző, hogy több csoport is a lakóhelyéhez közeli köztereket használja, így kisebb eséllyel találkozik a sokszínűség megnyilvánulásaival. Ez azért is így van, mert több esetben a kerületi, fővárosi és országos szabályozások és egyéb intézkedések (pl. terek kialakítása, funkciói) is a köztéri viselkedés homogenizálása irányába hatnak.
Kulcsszavak: kulturális sokszínűség, diverzitás, dzsentrifikáció, sztereotípiák.