A szlovákiai örökségiparon belül immár jó ideje – lényegében a rendszerváltás óta – megfigyelhetőek olyan tendenciák, amelyek a történelmi Magyar Királyság vezető személyiségeit, elsősorban uralkodóit próbálják termékesíteni. A mostani tanulmány ezt a jelenséget járja körbe, külön figyelmet szentelve annak, hogy mindez hogyan hathat a szlovák identitás transznacionalizálódására. Az esszé emellett emlékezet intézményesülésének egy, az örökségipar lokális aktorai által dominált, bottom-up típusú modelljét próbálja megfogalmazni, ami ellentétben áll a 20. század nagy részét meghatározó, hivatalos tankönyvekre és köztérhasználatra alapuló, top-down intézményesülési folyamattal.
