A tanulmány bevezető fejezete röviden áttekinti az erdélyi szászok történetét és irodalmi reprezentációját a 20. századig, de a többi erdélyi német ajkú csoportot is bemutatja (landlerek, durlachiak, cipszerek, habánok) és a német nyelvű jiddis irodalomra is kitér. Az első világháború utáni szász irodalom legnagyobb problémájának az impériumváltás mellett a modern németországi irodalommal való verseny, mint megújulási kényszer tekinthető. Ebben a keretben elemzi a tanulmány Adolf Meschendörfer, Erwin Wittstock és Heinrich Zillich munkásságát akik a harmincas években mind Németországba költöztek. Az 1945 utáni szász irodalom kétfelé, majd három felé szakadt: voltak akik Nyugat-Németországban alkottak, mások Romániában maradtak (pl. Georg Scherg, Joachim Wittstock), míg ezek közül egy harmadik csoport a hatvanas évektől reménytelenek látva szülőföldjén az életét kivándorolt nyelvországába (pl. Oskar Pastior, Hans Bergel). A rendszerváltás utáni irodalomban megjelenik a történelmi visszaemlékezés az utóbbi évtizedek az embereket megnyomorító viszonyaira (pl. Eginald Schlattner), de van aki tovább folytatja az inkább csak az erdélyi szászokat érdeklő történelmi témákat (Hans Bergel). A szász keserűséget képviselő irodalom képviselői (pl. Franz Hodjak) támogatták leginkább a bánáti írócsoportot, amely olyan reprezentánsokat adott mint Richard Wagnert és Herta Müller. Ma is a központi kérdés az 1989 előtti múlthoz való viszony, az akkori döntések erkölcsi megítélése.
Kulcsszavak: erdélyi szászok, romániai német irodalom, irodalomtörténet, Románia,
The introductory chapter of the study provides a brief overview of the history and literary depiction of the Transylvanian Saxons until the 20th century. It also introduces other German-speaking groups in Transylvania (such as the Landler, Durlachis, Zipsers, and Habans) and briefly touches on German-language Yiddish literature. Besides the shift in empire, the primary challenge for Saxon literature after World War I was the necessity for rejuvenation and the competition with modern German literature. Within this context, the study examines the works of Adolf Meschendörfer, Erwin Wittstock, and Heinrich Zillich, all of whom relocated to Germany in the 1930s. Following 1945, Saxon literature diverged into two and eventually three separate groups: some writers based themselves in West Germany, while others remained in Romania (e.g. Georg Scherg, Joachim Wittstock). A third group, feeling despair in their homeland from the 1960s, emigrated to their linguistic homeland (e.g. Oskar Pastior, Hans Bergel). Subsequent literature following the regime change revisits historical recollections of the challenges faced by individuals in recent decades (e.g. Eginald Schlattner). However, some authors continue to engage with historical themes that are primarily of interest to Transylvanian Saxons (e.g. Hans Bergel). Authors expressing Saxon bitterness (e.g. Franz Hodjak) were largely supportive of writers from Banat, including representatives such as Richard Wagner and Herta Müller. Even today, the central issue remains the assessment of the moral decisions made before 1989 and the relationship with the past.
Keywords: Transylvanian Saxons, Romanian German literature, literary history, Romania,
Korábbi lapszámaink elérhetők a Matarka vagy az OSzK Elektronikus Periodika Archívuma honlapján.
A REGIO (1990-2010) repertóriuma elérhető a Transindex Adatbankjából.
A kiadvány a Magyar Tudományos Akadémia, valamint az NKA Ismeretterjesztés és Környezetkultúra Kollégiumának támogatásával készült.
