Az első világháborút követően az egykor Magyarországhoz tartozó területeken mindenütt megtörtént az újonnan berendezkedő nemzetállamok szimbolikus térfoglalása, ennek részeként pedig az utcák átnevezése. Az előző évtizedekben a magyarok által nemzetiesített köztereket az új hatóságok igyekeztek saját jelképeikkel jelölni. A nyelvi tájkép változásának mértéke azonban igencsak eltérő volt, és még egy-egy országon belül is lehettek lényeges különbségek. A tanulmány ezt vizsgálja Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia példáján keresztül.
Kulcsszavak: nemzetiesítés, nyelvi tájkép, utcanévadás, kisebbségi magyar közösségek, nyelvpolitika
After the First World War, the territories that once belonged to Hungary were everywhere symbolically occupied by the newly established nation-states, and as part of this, the streets were renamed. In the previous decades, the new authorities tried to mark the public spaces nationalized by the Hungarians with their own symbols. However, the degree of change in the linguistic landscape was very different, and there could be significant differences even within a single country. The study examines this through the examples of Czechoslovakia, Romania and Yugoslavia.
Keywords: nationalization, linguistic landscape, street naming, minority Hungarian communities, language policy
Korábbi lapszámaink elérhetők a Matarka vagy az OSzK Elektronikus Periodika Archívuma honlapján.
A REGIO (1990-2010) repertóriuma elérhető a Transindex Adatbankjából.
A kiadvány a Magyar Tudományos Akadémia, valamint az NKA Ismeretterjesztés és Környezetkultúra Kollégiumának támogatásával készült.
