A cikk kritikai elemzést ad a dualista korszakban Magyarországon uralkodó armenofób (antiörmény) diskurzusról és annak sztereotípiáiról. Az armenofóbia, mint diskurzus, az antiszemitizmus mesternarratívájának al-diskurzusának tekinthető. Olyan sztereotípiákat és előítéleteket alkalmazott az örményekkel szemben, amelyeket régóta alkalmaznak a zsidó közösség ellen: könyörtelen kereskedők, uzsorások, tolvajok, csalók és terroristák. Az egymást átfedő diszkurzív repertoárokat jobban megérthetjük, ha a két közösséget közvetítő kisebbségként tekintjük, akik „hajlamosak bizonyos foglalkozásokra koncentrálni, nevezetesen a kereskedelemre és a kereskedelemre, de más »középemberi« irányzatokra is, és így potenciális » a környező társadalom ellenséges reakciója”. Egy másik magyarázat a kirekesztés mátrixának megközelítésében rejlik, amely az antiszemitizmus ernyődefinícióját sugallja, amely magában foglalhatja a gyűlöletet sok más kisebbségi csoporttal szemben, akik így a gyűlölet zsidózott tárgyainak tekinthetők. A magyarországi örmény diaszpóra a 19. században elindította az armenizmus nemzeti mozgalmát, amely a közösség örmény nemzeti identitásának megőrzését, de a kiterjedt asszimilációs és kettős azonosulási folyamat fenntartását tűzte ki célul. A mozgalom tagjai a társadalmi konfliktusok mérséklése érdekében határozottan igyekeztek javítani a többség örményekről alkotott benyomásán. Az armenizmus tehát az Osztrák-Magyar Monarchia magyarországi örmény közösségének tagjai körében az armenofóbia elleni kulturális önvédelmi stratégiának tekinthető.
Kulcsszavak: örmények, armenofóbia, előítéletek, armenizmus
The article provides a critical analysis of the armenophobic (anti-Armenian) discourse and its stereotypes that prevailed in Hungary in the period of the Dual Monarchy. Armenophobia, as a discourse, may be regarded as a sub-discourse of the master narrative of antisemitism. It employed stereotypes and prejudices against Armenians that have long been in use against the Jewish community: ruthless merchants, usurers, thieves, frauds, and terrorists. The overlapping discursive repertoires may better be understood if we look at the two communities as middleman minorities, who “tend to concentrate in certain occupations, notably trade and commerce, but also other »middleman« lines” and are thus under the threat of potential “hostile reaction of the surrounding society”. Another explanation lies in the approach of the matrix of exclusion, which suggests an umbrella definition of antisemitism that may include the hatred towards many other minority groups, who may thus be regarded as judaized objects of hatred. The Armenian diaspora in Hungary launched the national movement of armenism in the 19th century, which set the goal of preserving the Armenian national identity of the community, but also maintaining the extensive process of assimilation and dual identification. Members of the movement outright attempted to improve the impression of the majority on Armenians in order to mitigate social conflicts. Armenism, therefore, may be regarded as a strategy of cultural self-defence against armenophobia among members of the Armenian community in Hungary in the Dual Monarchy.
Keywords: armenians, armenophobia, prejudices, armenianism
Korábbi lapszámaink elérhetők a Matarka vagy az OSzK Elektronikus Periodika Archívuma honlapján.
A REGIO (1990-2010) repertóriuma elérhető a Transindex Adatbankjából.
A kiadvány a Magyar Tudományos Akadémia, valamint az NKA Ismeretterjesztés és Környezetkultúra Kollégiumának támogatásával készült.
