A tanulmány a sarlós nemzedék magyarországi kapcsolatrendszerét vizsgálja 1925-től 1944-ig. Az első generációs csehszlovákiai magyar értelmiség ideológiai változását kezdettől fogva befolyásolta a magyarországi értelmiséggel kialakított viszony. Az eszmei példaképeket Ady, Móricz és Szabó személye jelentette a fiataloknak. Az 1920-as évek második felében központi szerepe volt a sarlósokhoz hasonlóan népi-szociális irányvonalat követő magyarországi ifjúságnak, leginkább a Bartha Miklós Társaságnak, valamint a Bethlen Gábor Körnek. A Sarló felbomlását követően a népi mozgalommal kialakított kapcsolatok egyéni úton folytatódtak. Ilyen téren ki kell emelni a népiek „atyjának” nevezett Móricz Zsigmond szerepét. Ezek a kapcsolatok a „visszatérést” követően központi helyet foglaltak el, a kisebbségi generáció magyarországi reintegrációjához pedig ugyancsak hozzájárultak.
Kulcsszavak: Sarló mozgalom, kapcsolatok, Magyarország, népi mozgalom
